A Szatmár Megyei Múzeum előcsarnokában péntek délután köszöntőbeszédek sorozatával nyitották meg Ovidiu Cosac és Robert Costea fotográfiai kiállítása. A kiállított alkotások a nagyvárosi élet, a színházi világ és a realitás pillanatait örökítik meg.
A köszöntőbeszédek után Erdős Judit muzeológus mondott beszédet a kiállított alkotásokról. Két különböző generáció, szinte ellentétes és valahol mégis hasonló fényképei szimbolikus, vagy kézzel fogható tárgyakat, életképeket és érzéseket mutatnak be. Robert Costea a modernebb, nagyvárosi élet felé fordul, Ovidiu Costea pedig a vidéki élet momentumait, portrékat kap lencsevégre. Mindkettejük alkotásai megörökítenek egy-egy pillanatot napjaink realitásából; feltárják a nézők előtt a meztelen, és olykor fájdalmas valóságot, és dokumentálják a jelent.
A kiállított fotók szólni kívánnak a közönségnek, ami által egyfajta szimbolikus kommunikáció is kialakulhat szemlélő és alkotás között.
Erdős Judit beszédét Radu Botar színművész felolvasása követte, majd Ovidiu Cosacot érte az a megtiszteltetés, hogy műveiről beszéljen néhány szóban. A tordai származású színházi rendező és fotóművész elsősorban a fotográfia kialakulásáról és fejlődéséről beszélt, majd véleményét is kifejtette a túlságosan fejlődő technológiáról. "Évekkel ezelőtt sokkal nehezebb volt fényképezni mint most, akkoriban jobban át kellett gondolni, miért, és hogyan akarom az adott tárgyat, személyt, tájat megörökíteni. Én személyesen nem rajongok a "Photoshopokért", a fényképnek olyannak kell maradnia, ahogyan elkészült, ha átalakítanak benne valamit, akkor ellopnak belőle valamit..." - véli Cosac.
